Igen, az írás most kivételesen azokhoz szól, akik vendégként szerepelnek egy esküvőn – tehát nem a pároknak. Ők nem igazán olvassák ezt, de ti, kedves vendégek, biztosan ismeritek azt az érzést, amikor valaki már elég türelmetlen lesz. Az elmúlt években sajnos egyre inkább azt tapasztalom, hogy sok minden megváltozott, és nem feltétlenül jó irányba. Ha én lennék a menyasszony vagy a vőlegény, nem egyszer, de bizonyos vendégeket egyszerűen haza is küldenék.

Most nem az alkoholmennyiségről vagy a kókózásról szeretnék beszélni, bár ez is egy régi, de nem igazán változó probléma – inkább a következő dolgokat szeretném kiemelni, amiket, ha nem is mind, de talán érdemes elgondolkodni rajtuk.

1. Dressz kód:
Ha a pár nem mondott másképp, akkor a szakadt farmer, tornacipő és póló biztosan nem illik egy esküvőre. Értem, hogy meleg van, de a vőlegények is szorongatják magukat öltönyben, ingben, mellényben, zakóban. Miért is ne bírnád ki te is? Ha nem érzed kényelmesnek, akkor cseréld le! Vigyél magaddal egy váltóruhát, ha úgy érzed, hogy a választott öltözék már nem komfortos. És igen, a fehér, piros, vagy akár a feketében való öltözködés nem illik (ez utóbbi egyébként a fotósokra tartozik 🙂).

2. Telefonhasználat:
Nem szeretném hosszasan magyarázni, hogy miért is rossz, ha egy esküvői szertartás közepén a telefonodat nyomkodod, mert ezt úgysem fogod elhinni. Viszont, ha a ceremóniamester kér valamire, például hogy a fotózáshoz rakd el a telefonod, akkor tedd meg! A fotós nem azért kéri, hogy kényelmetlen helyzetbe hoz, hanem mert a képen nem te akarsz szerepelni a zsebedből előbukkanó kocsikulccsal vagy táblagéppel. A képek neked, az ifjú párnak és a vendégeknek készülnek, tiszteld meg őket azzal, hogy egy elegáns és kulturált megjelenést hozol.

3. Táskák:
Tudom, hölgyeim, hogy a táskában sok minden elfér – de komolyan, miért kell mindent, amit egy évben egyszer használsz, magaddal hozni egy esküvőre? Az esküvői táskádat nem a táncparketten hordd keresztbe, hogy a nagy események közepette mindent felvillantva húzd át a tánc teret. Nézd meg magad a tükörben, és gondold át, hogy az a bizonyos szett tényleg illik-e egy esküvői rendezvényhez.

4. Gyerekek:
Szeretem a gyerekeket – sőt, évente több ezer gyermeket fotózok, és sajátom is van. Azonban, ha tudod, hogy a gyermeked nem tudja megülni csendben a szertartást, kérlek, ne hozd el. Ez nem azért, mert nem szeretném őket, hanem azért, mert senki sem szereti, ha a szertartás alatt ordítanak vagy belekontárkodnak a fotózásba. Ha nem tudod biztosítani, hogy a gyereked viselkedjen, bízd rá egy rokonra vagy barátra, és hagyd őt ott. Ugyanez igaz a kutyákra is – bár sokan szeretnék a kutyát is „részesíteni” az esküvői élményből, nekik sincs igazán helyük egy esküvőn.

5. Ingyenélők:
Egyre több olyan vendéget látok, aki csak az ingyen étel és ital miatt jön el. Leülnek egy sarokba, esetleg a háttérben somfordálnak, de látszólag nem vesznek részt az eseményen. Ha már nem táncolsz, nem veszel részt a menyasszonytáncban, akkor legalább ne majszold a pogácsát és tortát a háttérben! Ne legyél az a vendég, aki az ifjú pár ünnepét a háttérből zavarja. Ha nem tudsz becsatlakozni, talán jobb lenne, ha inkább nem jönnél el.

6. A legrosszabb pofátlanság:
Ha a pár szombaton esküvőt tart, de te épp akkor mész a körmösödhöz, akkor legalább jelezd időben, hogy nem tudsz részt venni. Az esküvők előtt a helyszíneknek be kell jelenteniük a végleges létszámot, és ha egy vendég lemondja a részvételt, a párnak az anyagi vonzata van – még akkor is, ha nem jössz el. Ne feledd, a meghívás valós költsége akár 50 000 Ft körül is lehet.

7. A legrosszabb pofátlanság továbbá, ha:
Nászajándékként üres borítékkal érkezel, vagy a menyasszonytánc közepén próbálsz valami kínos látszatot kelteni. Az, hogy üres borítékot adsz, nemcsak hogy pofátlanság, hanem egyértelműen tiszteletlenség is. Ha nem tudsz ajándékozni, szólj előre, és a pár biztosan megérti. A legrosszabb, ha az esküvőn más dolgokkal próbálod beállítani magad.

8. Tiszteld meg a szervezőket!
A legtöbb esküvőn van egy irányító személy – legyen az vőfély, ceremóniamester, násznagy vagy rokon. Ha kér tőled valamit, tedd meg. Ha arra kérnek, hogy gyere ide, menj oda, akkor ne tartsd fel az eseményt azzal, hogy a sörödet szürcsölöd a bárpultnál.

Az írás nyersebb hangvételt képvisel, de remélem, hogy célba ér. Ha bántottam valakit, akkor biztosan ő az, akiről szó van, és ha nem, akkor elnézést kérek. Mindezek saját tapasztalatokból fakadnak – talán még nem késő, hogy változtassunk a dolgokon.

Ps: Az egész bejegyzés persze irónikus, és nem szántam használati utasításnak, inkább csak egy kis gondolatébresztőnek. 😉