Ki fizeti az esküvőt? – A piszkos anyagiak
Mindegy, hogy apró esküvőt szeretnénk néhány fővel vagy hetedhét országra szóló óriási lagzit, a költségek kérdése megkerülhetetlen. Számolni kell a ruhával, a ceremónia költségeivel, virággal, fotóssal, étellel-itallal, és még sorolhatnánk De ki fizeti végül a számlát?
Hagyomány vagy ahogy esik?
A szokások kultúránként eltérőek, de egy kultúrán belül sincsenek manapság már kőbe vésett szabályok. Régen is eltértek a szokások a városban és vidéken a költségek kérdésében, ma pedig már sokan nem is ismerik a régi etikettet, hogy kinek mit szokás vagy illik fizetni.
Régen és most
Régen persze egy kicsit egyszerűbb volt a helyzet, mert közel sem kellett annyi mindent fizetni, mint mostanság. A lányos háznál volt jellemzően a lagzi, jobbára az udvaron, az esküvő meg a templomban, így a helyszín bérlésének költségével számolni se kellett.
A ruha sokszor generációról generációra szállt, ha mégse, akkor a családból megvarrta valaki. Valljuk be ez a hagyomány nagyon gyönyörű mai szemmel nézve.
A rokonok sütöttek süteményt, vagy vittek alapanyagot, tojást, lisztet, tejet, és még a zenészek is a faluból származtak, őket persze ki kellett fizetni.
Az ital biztosítása hagyományosan a vőlegény családjának feladata volt, a csokor pedig a menyasszony családjáé.
Manapság azonban már jóval több költséggel kell számolnunk, ráadásul már nem is menő az udvaron tartani a lagzit, és hagyni a nagyinak, hogy a régi ruháját adja nekünk, hogy abban mondjuk ki a boldogító igent.
Mivel egyre inkább szokássá válik esküvőszervezőre bízni a szervezést, így lényegesen több és magasabb költségekkel kell számolnunk, mint nagyanyáink idejében.
Régi etikett a költségek kérdésében
Általánosságban elmondható, hogy régen a költségek nagyobb hányadát a menyasszony családja állta, de az sem volt ritka, hogy fele-fele arányban osztoztak a költségeket.
De mit mond a régi etikett? Nos, jellemzően a helyszín bérleti díját, az esküvői menüt és italokat, valamint az esküvői fotóst vagy a szülők szokták fizetni fele-fele arányban, van a menyasszony és a vőlegény közösen. A karikagyűrűket, a tortákat és a sütiket, és a dekorációt általában a pár szokta közösen fizetni, ahogyan a köszönőajándékokat is a vendégeknek.
A menyasszony, illetve az ő családja szokta fizetni a menyasszony ruháját, cipőjét, ékszereit, a menyecske ruhát, de még a koszorúslányok ruháját is, bár ezt néha maguk a koszorúslányok vállalják magukra. Ugyancsak az ő költségük a csokor és a virágdekoráció, és persze a smink és a fodrász.
A vőlegény szokta fizetni a saját öltönyét, a tanúk kitűzőit, illetve sokszor az esküvői autót. Persze ezek a szabályok nincsenek kőbe vésve, el lehet, és manapság el is szoktak ettől térni. Az is érdekes kérdés manapság, hogy a vendégek szállását a pár, illetve a családja, vagy a vendégek fizetik.
Hogyan fizetik a költségeket a mai modern párok?
Napjainkban egyre inkább az a tendencia, hogy a pár a spórolt pénzéből, maga állja a költségeket. Ez egyrészt abból a szempontból előnyös, hogy nem kell figyelembe venni a családtagok igényeit, és úgy szervezzük meg az esküvőnket, ahogyan akarjuk, ahogyan mi szeretnénk.
Persze a hátránya az, hogy ha kevés pénzből kell gazdálkodnunk, akkor viszont nem biztos, hogy álmaink esküvőjét fogjuk tudni megszervezni.
Egyébként a szokás azt diktálja, hogy amennyiben a pár maga finanszírozza az esküvőt és a lagzit, akkor a családtagok drágább nászajándékkal kedveskednek, esetleg nagyobb összeget adnak nászajándékba.
Mielőtt terveznénk, derítsük ki, a családból ki mekkora részben tud beszállni a költségekbe
Mielőtt megterveznénk a világra szóló lagzinkat élő galambokkal, hőlégballonos külön esküvővel, Pnina Tornai által tervezett menyasszonyi ruhával, Michelin csillagos menüvel és 12 darab koszorúslánnyal, mindenképp derítsük ki, hogy mekkora keretünk lesz a költségek fedezésére.
Érdemes leülni a családdal, és kideríteni, hogy mekkora részt tudnak vállalni a költségekből, ki mit tud vagy szeretne fizetni.
Miután sikerült tisztázni a büdzsét, jöhet a tervezés, hogy mire, mennyit tudunk vagy szeretnénk költeni. Érdemes írni egy prioritási listát, hogy melyek azok az elemek, melyekhez ragaszkodunk, és melyek azok, ahol hajlandóak vagyunk kompromisszumos megoldásra.
